Székelyek földjén

admin képe
Beküldés: 2011/07/01 - 19:13 | Frissítés: 2015/03/19
Szerző: admin
Cikkek: 

A ballagás és az évzáró ünnepélyes lezárása után a Kis Bálint Általános Iskola és Óvoda 8. b osztályának egy része, valamint 10 felnőtt erdélyi kirándulásra indult.
Óriási volt az izgalom közöttünk, hiszen alig egy páran jártunk Erdélyben. Osztályfőnökünk, Jolika néni pedig azt mondta,” hogy sehol nem jártál még, ha Erdélyben nem voltál!”A táj egyre szebb lett a magasodó hegyektől, jókedvünk is egyre nőtt egymás társaságától. Királyhágón kötelező megállni, és a gyönyörű panorámában széjjelnézni. Kolozsvárt, nemhiába hívták „Kincses várnak” Szent Mihály temploma, s tere, valamint Mátyás király monumentális szobra büszkén magasodott, szinte hívogatott bennünket. A Házsongárdi temetőben Brassai Sámuel sírboltjáig mentünk fel, a polihisztor Erdély nagyjait őrzi: költőket, írókat, tudósokat, akik örök álmukat alusszák. Innen Segesvárig hosszú volt az út, de a kies vidék feledtette velünk az utazás fáradalmait. A segesvári vár és történelmi belvárosa ódon hangulatot varázsolt körénk is. Petőfi jutott eszünkbe, aki ezen a tájon esett el, pontosabban: Héjjasfalva és Fehéregyháza között. Láttuk is szobrát, a hálás utókor koszorúitól övezve, valamint azt az öreg körtefát, illetve utódját Székelykeresztúron, amelyik alatt híres költőnk élete utolsó estéjét töltötte.
Későre járt az idő, amikor megérkeztünk Szentegyházára, itt működik Haáz Sándor pedagógus irányításában a világhíres Gyermekfilharmónia kórus, akik decemberben az endrődi katolikus templomban nagysikerű hangversenyt adtak. Szállásunk a Múzeum Szállóban volt. Vendéglátóink szeretettel vártak, és finomabbnál finomabb ételekkel kínáltak bennünket! Első kiránduló napunk a Békás – szorosba és a Gyilkos – tóhoz vezetett. 1200 méter magasan voltunk, a tornyosodó sziklafalak látványa lenyűgözött mindannyiunkat. Előtte megálltunk Pongrác – tetőn, hogy csipkebogyó és áfonya lekvárt vásároljunk, valamint fenyőmézet. Madéfalván megtekintettük az emlékművet. Másnap Csíkszeredában a Mikó - várat térképeztük fel, megcsodáltuk a Makovecz Imre által épített különleges templomot, sétáltunk a Márton Áron Gimnázium szép kertjében, majd utunkat Csíksomlyó felé vettük. A kegytemplom karcsú tornyai és gyönyörű oltárképe mindenkit lenyűgözött. Felmentünk a híres Somlyó – hegyre is, ahová a Pünkösdi búcsúra zarándokolnak az emberek. A Gyimesek vidéke új arcát mutatta, zöldebb volt a táj. Megérkeztünk az ezer éves határhoz. Izgalmas látvány volt, különösen a Rákóczi – vár rommaradványainak keskeny lépcsőjén araszolni a végtelenbe.
Az utolsó napon három csoportra oszlottunk. Jolika néniék páran Székelyudvarhely nevezetességeit nézték meg: a Szoborparkot, a belvárost, sétáló utcáját, a Tamási Áron Gimnáziumot, illetve Zetelakát és környékét, az Ivó–patak kacskaringós útját követték egy darabig. A csoport hölgy tagjainak viszont olyan élményben volt részük, amelyet ritkán választhat még a nagyon tapasztalt kiránduló is: lovas szekérrel és gyalog a Hargita – tetejére mentek fel. Elmondani nem lehet, látni kell! Ez idő alatt a fiúkat pedig a kürtös kalács készítés rejtelmeibe vezette be Haáz Sanyi bácsi. Ki gondolta volna, hogy kötényt kötünk.
Utolsó este tábortűz ropogott, lángja még jobban összehozott bennünket, és előkerültek a hangszerek is, népdalokat énekeltünk. Búcsúztunk.
Hazafelé megnéztük Medgyes belvárosát, Nagyenyedet, Torockót, majd három órán keresztül az Aranyos - patak – völgyében csodálhattuk a természet végtelen szépségét. Lassan elmaradoztak a hegyek, közeledett a határ, majd Gyomaendrőd.

Feledhetetlen napokat töltöttünk együtt! A jó hangulat végig velünk maradt, most már pedig az emlékek maradnak. Nagyon jól éreztük magunkat! Köszönet osztályfőnökünknek és a többi felnőttnek is, hogy vigyáztak ránk!

Kapcsolódó oldalak


Ossza meg ismerőseivel!

Kövess minket a Facebookon!