Megható búcsú Gyomaendrődön – Tizennégy év szolgálat után elköszönt híveitől Czank Gábor esperes

2026. augusztus 2-án különleges és megható alkalomra gyűltek össze a hívek a gyomaendrődi Szent Imre-templomban. Ezen a vasárnapon került sor arra a hálaadó szentmisére, amelyen az endrődi hívek elköszöntek Czank Gábor esperes atyától, aki tizennégy éven keresztül szolgálta a közösséget lelkipásztorként.

Ez az alkalom nem csupán egy búcsú volt, hanem egyben hálaadás is mindazért a sok lelki, közösségi és emberi értékért, amely az elmúlt évek során a hívek és Gábor atya között kialakult.

A szentmise során a Mária-társulat, az Endrődi Egyháztanács és a hívek közössége is köszönetet mondott a tizennégy év szolgálatáért. Az ünnepi alkalom végén a közösség közös fényképen örökítette meg ezt a fontos és emlékezetes pillanatot.

A szentmise kezdete és a Mária-társulat köszöntője

A szentmise elején, az oltár előtt a Mária-társulat képviselője lépett a mikrofonhoz, hogy néhány személyes gondolattal köszönje meg Gábor atya szolgálatát.

A Mária-társulat képviselője:

„Kedves Gábor atya! Egy kedves ismerősöm azt mondta egyszer, hogy a barátok nem búcsúznak. Most nem búcsúzunk, hanem szeretnénk megköszönni azt a 14 évet, amit itt velünk töltöttél.

Az okításod, a tanításod, a történeteid, a figyelem és a szeretet, amellyel felénk fordultál, mind nagyon sokat jelentett nekünk.

A Mária-társulat nevében kívánom, hogy a jó Isten vigyázzon rád és kísérje utadat.

Köszönöm szépen.”

Az Endrődi Egyháztanács és a hívek elköszönő beszéde

A Mária-társulat köszöntése után az Endrődi Egyháztanács világi elnöke mondta el búcsúbeszédét, majd átadta az egyházközség ajándékát, amely egy, a tizennégy év alatt készült fényképekből összeállított fotóalbum volt.

Az Egyháztanács világi elnöke:

„Főtisztelendő esperes úr, kedves Gábor atya!

Nagyon nehéz feladatot kaptam, mert elköszönni jöttünk ide az Endrődi Szent Imre-templom oltára elé, megköszönni és elbúcsúztatni azt a papot, aki 14 évig volt egyházközségünk esperes plébánosa.

Megmondom őszintén, nagyon nehéz volt erre a napra és alkalomra készülni meghatottság nélkül, mert mindannyiunknak annyi emléke van rólad, hogy könnyek nélkül nehéz felsorolni ezeket.

Olyan dolgok történtek, amelyekre itt Endrődön 80–90 éve nem volt példa. A sok ájtatosság – mondhatom a Jeremiás siralmait, a szebbnél szebb litániákat, zarándoklatokat, a nagyszerű szentbeszédeket, a gyönyörű Úrnapjákat, körmeneteket, a karácsonyi és húsvéti ünnepek magasztosságát – mind olyan emlék, amely örökre velünk marad.

A családi és egyéni emlékeket felsorolni sem tudjuk. Nem tudom felejteni azt a sok törődést és lelki mélységet, amit adtál nekünk egyházközségünk és családjaink számára is.”

Az Endrődi Egyháztanács búcsúbeszéde – „Nekünk jó papunk van”

Az Egyháztanács világi elnöke:

„Ki merem jelenteni – és sok embernek mondtam –, hogy az endrődi egyházközség a te időd alatt kegyelmi állapotba került a te személyiséged által.

A népi vallásosság bölcsőjét újra elhoztad nekünk, ami itt volt sok évtizeddel ezelőtt, és megóvtál minket a liberalizmus ártó hatásaitól.

Egyrészt boldogsággal tölt el minket mindaz a sok szép és jó, amit megvalósítottál, és hogy jól működő egyházközség lettünk. Mindezt a hívek épülését szolgálva tetted.”

A búcsúbeszédben az Egyháztanács világi elnöke arról is beszélt, hogy milyen nehéz elfogadni a változást, hiszen a közösség egy olyan lelkipásztortól köszön el, aki munkája csúcsán, nagy szeretettel és elhivatottsággal szolgálta híveit.

„Másrészt fájdalommal küszködve kell szembenéznünk a valósággal, hogy egyházközösségünk életét, vérkeringését beindító és ápoló plébánosunk, mint egy munkája csúcsán lévő papunk, ezután más egyházközségben kell hivatásáról tanúbizonyságot tennie.

Elmegy tőlünk egy olyan lelkipásztor, aki képzettségénél, tudásánál fogva átlagon felüli prédikációkkal közvetítette felénk a hitbeli tudást és a helyes erkölcsi magatartásformát.

Sohasem síránkoztál a nehézségek közepette, hanem ilyenkor másokat is bátorítottál, mindig jó kedvre derítettél.”

A beszédben külön említésre kerültek azok a fontos életesemények is, amelyek során Gábor atya jelen volt a hívek életében.

„Milyen esküvők, temetések, keresztelők, bérmálások voltak itt!

Sokan irigykedtek ránk, mi pedig büszkén mondhattuk:

Igen, mert nekünk jó papunk van!”

Közösségépítés, felújítások és zarándoklatok

A búcsúbeszéd kitért arra a sok munkára is, amely Gábor atya tizennégy éves szolgálata alatt valósult meg az egyházközségben.

„Mennyi munkát végeztél emellett!

A templom, a plébánia, a temetőkápolnáink felújítása, a Mária-társulat megújítása, a régi imádságok és énekek megtanulása általad.

Mondhatom azt is, hogy a pécskai hívek már családtagként jöttek hozzánk a búcsúi szép ünnepeinkre, ahogy mi is mentünk hozzájuk.

Vagy Máriaradna, Nagyvárad – hazai és külföldi zarándoklatok szervezése itthon és külföldön szinte évente.

A karitászgyűjtések, az egyházközségi vacsorák és egyéb nyári, őszi együttlétek egy kellemes ebéd elfogyasztása mellett.

A templom felöltöztetése, díszítése különböző ünnepek és szentek tiszteletére, a fogadalmi kisbúcsú – sorolhatnám.”

Az elnök hangsúlyozta, hogy a közösség szeretettel és hálával tekint vissza az együtt töltött évekre.

„Jó szívvel és szeretettel emlékezünk az együtt töltött 14 esztendőre, mert a krisztusi tanítást vallva és követve ez a legfontosabb, örökre megmaradó érték számunkra.

Szomorúak vagyunk, hiszen Endrőd egy nagyon jó papját veszti most el, de tudjuk, hogy a Békéscsabai Társszékesegyház is örömmel vár téged.

Ezért jó szívvel kívánunk neked további sok erőt, kitartást, szép alkotó éveket, és megköszönjük a jó Istennek az Endrődön teljesített lelkipásztori szolgálatodat.”

A búcsú üzenete és az ajándék átadása

A beszéd végén az Egyháztanács egy idézettel búcsúzott Gábor atyától:

„Tégy meg minden jót, ami tőled telik.

Amilyen eszközzel csak tudod, amilyen módon csak tudod, ahol csak tudod, ameddig csak tudod.”

Ezután átadták az egyházközség ajándékát:

„Köszöntőm elmondása után fogadd szeretettel az egyházközség ajándékát, mely kérésed alapján a 14 év alatt készült képekből egy fotóalbumot tartalmaz.

És most ezt adjuk át neked. Ezt követően az egyháztanács jelenlévő tagjai kézfogással köszönnek el tőled.”

A búcsúbeszéd végén az elnök arra kérte a híveket, hogy álljanak fel Gábor atya lelki elköszönésére, majd az atya jelmondatával zárta gondolatait:

„Mária által Jézushoz!”

Köszönöm szépen.

Gábor atya válasza – „Őrizzük meg egymást az emlékezetünkben, a szívünkben!”

A búcsúbeszéd és az ajándék átadása után Czank Gábor esperes atya meghatottan válaszolt a hívek köszöntésére. Megköszönte az Endrődi Egyháztanács, a Mária-társulat, a ministránsok és minden jelenlévő szeretetét, valamint hangsúlyozta, hogy a tizennégy év alatt kialakult kapcsolatokat egy áthelyezés nem tudja megszakítani.

Gábor atya:

„Azért ilyen merényletre nem számítottam! Két mondatról volt szó, de nagyon szépen köszönöm.

Tényleg megleptetek és meghatottatok engem ezzel a búcsúztatással.”

Az atya visszautalt a Mária-társulat képviselőjének korábbi gondolatára, miszerint a barátok nem búcsúznak.

„Ahogy itt elhangzott, hogy a barátok nem búcsúznak, én azt hiszem, hogy a 14 év alatt olyan barátság alakult ki köztem és a közösség tagjai között, hogy ezt egy helyezés nem tudja keresztülhúzni.

És nyilván egy helyezésnek nem is az a célja, hogy barátságokat keresztülhúzzon, hanem az egyházmegye működése hoz néha ilyen helyzeteket.”

Gábor atya külön megköszönte mindenkinek a szeretetet és a támogatást.

„Nagyon szépen köszönöm az egyháztanácsnak, Mária-társulatnak, ministránsoknak, kedves híveknek, mindenkinek!

Nem elsősorban az ajándékot, a virágot – azt is –, de tudom, hogy ennél sokkal többről van szó.

Őrizzük meg egymást az emlékezetünkben, a szívünkben!”

Az atya arra kérte a híveket, hogy folytassák tovább azt az utat, amelyet közösen kezdtek el.

„Én mindenkinek azt kérem és azt kívánom ezen az utolsó itt bemutatott szentmisében, hogy mindazt, amit együtt elkezdtünk, azt a munkát, amely Jézus útja és Jézus ösvénye, azon mindannyian meg tudjunk maradni, azon tovább tudjunk haladni.

És hogyha majd valamikor ott fent összetalálkozunk, akkor azt jelenti, hogy jól végeztük a munkánkat.”

Ezt követően a szentmise a bűnbánati résszel folytatódott:

„Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ajánlhassuk fel ezt a szentmisét!”

A szentmise szándékai

A szentmisét több szándékra ajánlották fel:

• A hívekért: az endrődi, a gyomai és a hunyai hívekért.
• A Mária-társulat élő és elhunyt tagjaiért.
• Hálából Henz Balázs 13. születésnapjára.
• Hálából élő gyermekekért: Tímeáért és Tamásért.
• Hálából 32. születésnapra, illetve élő és elhunyt családtagokért.
• Hálából a 14 év itteni szolgálatáért.

Gábor atya külön köszönetet mondott a Harnos családnak, akik a szentmisét erre a szándékra szolgáltatták érte.

„Köszönöm a Harnos családnak, akik ezt a szentmisét erre a szándékra szolgáltatták értem.

Köszönöm nekik és mindenkinek, akik eljöttetek.”

Gábor atya szentbeszéde – visszatekintés tizennégy év szolgálatra

A prédikáció elején Gábor atya jelezte, hogy a mai alkalom egy kicsit rendhagyó lesz, hiszen ezúttal nemcsak a napi evangéliumról szeretne beszélni, hanem vissza szeretne tekinteni az elmúlt tizennégy évre.

Gábor atya:

„Krisztusban szeretett testvéreim!

Kicsit rendhagyó a mai prédikáció, mert a liturgikus előírás azt mondja, hogy a prédikációnak mindig a napi olvasmányokról kell szólnia.

De most én egy kicsit eltérek a mai evangéliumtól és a szentírási szakaszoktól, és egy kicsit visszatekintenék erre a 14 esztendőre, amely 2012. augusztus 11-ével kezdődött meg számomra itt Endrődön.

Tulajdonképpen a 22 éves papi életemnek egy jelentős része itt telt el közöttetek.”

Gábor atya elmondta, hogy az áthelyezés hírének megismerése után számos régi emlék elevenedett fel benne.

„És óhatatlan, hogy abban az egy hónapban, mióta tudom az elhelyezésemet, egy csomó régi emlék jött elő.

Nem csak akkor, amikor ezeket a régi fotókat nézegettem a kezdet óta, hanem egyáltalán úgy visszaemlékezve, hogy mennyi minden volt ebben a 14 esztendőben.

És az elnök úr nagyon szépen összefoglalta: a templombúcsúk, a zarándoklatok, az Úrnapják, a fogadalmi ünnepek, az ájtatosságok, a szentmisék.”

Gábor atya szentbeszéde – „Szeretettel viszlek benneteket a szívemben”

Gábor atya prédikációjában felidézte azokat az emlékeket, amelyek az elmúlt tizennégy év alatt kötötték őt az endrődi közösséghez. Hangsúlyozta, hogy már az első pillanattól kezdve nagy szeretettel és ragaszkodással fogadták a hívek, amely egészen az utolsó napig megmaradt.

Gábor atya:

„Úgy visszaszaladtam emlékeimben 14 évvel ezelőttre, és nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt, hogy mekkora szeretettel és ragaszkodással fogadtak a hívek első pillanattól kezdve, és ez az utolsó napig kitartott.”

Az atya őszintén beszélt saját természetéről is, és bocsánatot kért azoktól, akiket esetleg megbántott az évek során.

„Tudom, hogy nagyon sajátságos stílusom van, és esetleg olykor a gorombaságommal, hirtelen természetemmel megbánthattam embereket, és ezektől szívből bocsánatot kérek a mai napon.

De azt szükségesnek érzem elmondani, hogy én senkivel szemben nem érzek a legcsekélyebb neheztelést vagy haragot, mert engem a 14 év alatt soha ebben a közösségben nem bántott meg senki.”

Gábor atya arról is beszélt, hogy sok paptestvér nehézségekről, konfliktusokról számol be szolgálata során, ő azonban más tapasztalatokat szerzett.

„Sokszor hallom paptestvérektől a panaszokat, és én mindig olyan csendben meghúztam magam, hogy nekem nem voltak ilyen események az életemben.

A templomba nem járók, a nem vallásosak részéről sem tapasztaltam a legcsekélyebb ellenségességet sem.”

Az atya kiemelte, hogy nemcsak az egyházközség tagjaira, hanem egész Gyomaendrőd közösségére szeretettel gondol.

„Tehát én nemcsak az egyházközség tagjaira, hanem Gyomaendrőd népére szeretettel gondolok, és szeretettel viszlek mindannyiótokat a szívemben az új helyemre.”

Kérés az új plébános szeretetteljes fogadására

Czank Gábor esperes atya prédikációjában külön kérte a híveket, hogy utódját, Blás Sándor atyát ugyanolyan szeretettel fogadják, ahogyan annak idején őt fogadták.

„Nem tudok mást kérni, mint hogy az utódomat, Blás Sándor atyát ugyanilyen szeretettel fogadjátok, mint ahogy engem annak idején fogadtatok!

Neki is nehéz elválni régi helyétől. Segítsétek az ő munkáját ugyanolyan szeretettel!”

Az atya ezután köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt évek során segítették és támogatták szolgálatát.

„Én ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, kedvességét, figyelmességét!”

Külön megható emlékként idézte fel érkezésének első napjait, amikor a közösség gondoskodással fogadta az új plébánost.

„Amikor idejöttem, a gyönyörűen kitakarított templom és plébánia fogadott, sőt Balog Peti akkori harangozó egy fazék gulyást készített a gáztűzhelyre, hogy az új pap ne üres asztalra jöjjön.

Sokszor hazajöttem a három vasárnapi szentmise után, és fel volt akasztva egy szatyor vasárnapi étellel az ajtóra.

Sokszor a mai napig nem tudom, ki hozta, de jól esett a törődés.”

„Nem magamért tettem”

Gábor atya hangsúlyozta, hogy minden, amit az elmúlt tizennégy évben tett, nem saját személyéről szólt, hanem Isten szolgálatáról és a közösség építéséről.

„Amit tettem itt a 14 év alatt, soha nem magamért tettem.

A templom ékesítését, a szép alkalmakat veletek együtt tettük, az Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségéért.”

Majd egy sajátos, humorral átszőtt megjegyzéssel utalt a pap egyik legfontosabb feladatára:

„Mindig elmondtam: a kutyát meg a papot a szájáért tartják, nekem ez a feladatom.

De mindez nem lett volna szép és magasztos, ha ti nem lettetek volna, ha ti nem tettétek volna hozzá a magatok munkáját és áldozatát.”

„A munka megy tovább egy új arccal” – Gábor atya búcsúzó gondolatai

Czank Gábor esperes atya prédikációjának végén arra kérte a híveket, hogy a változás ellenére is maradjanak hűségesek ahhoz az úthoz, amelyet közösen kezdtek el. Hangsúlyozta, hogy az egyházközség élete nem ér véget egy lelkipásztor távozásával, hanem új időszak kezdődik egy új szolgálóval.

Gábor atya:

„Ez a mai nap nem búcsúztatás, a munka megy tovább egy új arccal.

Arra nagyon figyeljetek: a következő papban ne az előző papot keressétek!

Jövő vasárnap, augusztus 9-ével egy új időszak kezdődik, engedjétek az utódomnak, hogy ő is tudjon kibontakozni!”

Az atya szeretetteljes szavakkal zárta prédikációját, megköszönve a közösség minden tagjának az együtt töltött éveket.

„Szeretett testvéreim, nagyon köszönök mindenkinek mindent!

A jó Isten mindenkinek százszorosan fizesse meg!

Én az imádságaimban és a szentmisékben továbbra is veletek leszek.

Ha a mennyországban is együtt leszünk, akkor jól csináltuk a dolgunkat.

Ezen kell fáradozzunk: Jézusról és a lelkünk örök üdvösségéről szóljon minden!

Hogy erre segítsen mindannyiunkat a jó Isten. Ámen.”

Egyetemes könyörgések és a liturgia folytatása

A szentbeszéd után a szentmise a megszokott rend szerint folytatódott. Elhangzottak az egyetemes könyörgések, majd a Miatyánk, a békeköszöntés és a szentáldozás következett.

A hívek együtt imádkoztak, és közösen élték meg ezt a különleges alkalmat, amely egyszerre jelentett hálaadást a múltért és reménységet a jövőre nézve.

Hirdetések, záróáldás és kivonulás

A szentmise végén Gábor atya ismertette a következő vasárnap eseményeit, amikor az új plébános, Blás Sándor atya bemutatja első szentmiséjét a közösség előtt.

Gábor atya:

„Augusztus 9-én, jövő vasárnap mutatja be első szentmiséjét az új plébános úr, Blás Sándor atya.

Kérem, fogadjátok őt nyitott szívvel!

A szentmise után a templom előtt szeretettel várunk mindenkit egy kötetlen beszélgetésre.”

Ezt követően elhangzott a záróáldás:

Gábor atya:

„Áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek!”

Hívek:

„Ámen.”

Gábor atya:

„A szentmise véget ért, menjetek békével!”

Hívek:

„Istennek legyen hála!”

Közös emlékkép a Szent Imre-templomban

A záróáldást követően a hívek nem oszlottak fel azonnal. A liturgia hivatalos befejezése után a közösség közös fotózásra gyűlt össze a szentélyben.

Ez az emlékkép megörökítette Czank Gábor esperes atya tizennégy éves endrődi szolgálatának utolsó hivatalos közösségi pillanatát.

A fénykép nem csupán egy esemény dokumentuma lett, hanem egy korszak lezárásának és a közösen átélt évek emlékének őrzője is.

Egy szolgálat emléke, amely tovább él

A 2026. augusztus 2-i szentmise több volt egyszerű elköszönésnél. A hívek hálával tekintettek vissza arra a tizennégy évre, amely alatt Czank Gábor esperes atya lelkipásztorként, közösségépítőként és lelki vezetőként szolgálta Endrőd és Gyomaendrőd híveit.

A búcsúban egyszerre volt jelen a szomorúság és az öröm: a közösség fájdalma egy szeretett pap távozása miatt, valamint a hála azért a sok értékért, amelyet ez alatt az idő alatt együtt megélhettek.

Ahogy az alkalom egyik legfontosabb üzenete is elhangzott:

A barátok nem búcsúznak – az együtt megélt értékek és emlékek tovább kísérnek bennünket.